2009. december 13., vasárnap

és még mindig Antony...

Antony Hegarty egy nagyon fura figura, ha érdekel ki ő és mit csinál, akkor katt ide: http://en.wikipedia.org/wiki/Antony_Hegarty

Én még nagyon sokat nem tudok róla, csak annyit tudok, hogy  Björk Volta című  lemezén szereplő Antony Hegraty-val közös duettje, az A Dull Flame Of Desire egyszerűen annyira elvarázsolt, amennyire taszított az első hallgatásra. először rendesen megrettentem tőle, aztán szépen lassan Antony a pufók ujjai köré csavart, a zenéjével, a szövegeivel, és azzal a nagyon bizarr kettősséggel, amit ő képvisel, lévén Antony Hegarty egy transzexuális művész.... Végtelenül tehetséges és nagyon szerény művész. Még van mit felderíteni az ő munkásságából...bőven van mit felderíteni... Egyelőre az Antony and the Johnsons zenekarral barátkozok és a 2009-es The Crying Light című lemezük tíz dala szinte agyon lett hallgatva az elmúlt napokban, és a Hercules and Love Affair diszkódologgal is még elég friss a kapcsolatom, de már nagyon bejön az egész feeling...

(Tesómnak mutattam az Antony and The Johnsons-t és mondta, hogy az énekes hangja tökre olyan, mint a Hercules and Love Affair-ben...aztán kinyomoztuk, hogy miért...hát persze...:)))


Björk-Antony Hegarty-Dull Flame of Desire...




majd ha még életben vagy, és nem riasztott el Antony, akkor:






és a Hercules and Love Affair diszkója (is) tökéletesen megmutatja Antony sokszínűségét és zsenialitását...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése